Az S.M.S. Leitha története

A névadó USS MONITOR

1861-ig a hadihajók ágyúit az oldalfalak mentén, hosszú ütegsorokban helyezték el, a lövegeket pedig nem lehetett forgatni. Így a hajóknak oldalukkal a célpont felé fordulva kellett tüzelni, ami különösen bonyolulttá tette a hajók együttes manőverezését Az 1858-ban épült első tengeri páncélos hadihajók még ugyanígy épültek. 1861-ben azonban Ericsson svéd mérnök az USA számára olyan páncélos hadihajót tervezett, amelynek az ágyúit a felső fedélzeten egy forgatható páncélozott ágyútoronyban helyezték el. A „Monitor” névre keresztelt hajó alig emelkedett ki a vízből (hogy minél kisebb célt jelentsen), gépei és kazánjai a vízvonal alatt, védve helyezkedtek el. Kis merülése miatt azonban a tengeren és a folyókon is hasznát vehették. A MONITOR oldalát és fedélzetét páncéllal borították, akárcsak a 2 db 27,9 cm-es ágyút befogadó forgatható ágyútornyot. A hajó 1862. március 9-én csapott össze a Konföderáció VIRGINIA nevű páncélosával. Egyik sem tudta elsüllyeszteni a másikat, s nagy meglepetést okozott, hogy a kicsi MONITOR-t a jóval nagyobb (10 ágyús) hajó nem tudta legyőzni. A kicsiny hajót szárnyára vette a világhír, s világszerte építeni kezdték a hozzá hasonló rendszerű alacsony felépítésű, kis merülésű, forgatható ágyútoronnyal felszerelt – páncélos hadihajókat, a monitorokat, amelyekből 1861-1965 között összesen mintegy 200 darab épült világszerte.

A Monarchia LEITHA-MAROS monitorpárosa

Az USA-n kívül elsőként a Monarchia épített folyami monitort, s egyszerre mindjárt kettőt is, a LEITHA-t és a MAROS-t, amelyeket 1871-ben bocsátottak vízre Újpesten kifejezetten folyami használatra (a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonát képező LEITHA az egyetlen a világon, amely a monitor-típus keletkezése utáni évtizedből fennmaradt). Tervezőjük az a Josef Romako volt, aki Ferdinánd Miksa felkérésére a Monarchia első tengeri páncélos (kazamata-) hajóit is tervezte. Feladata hihetetlenül bonyolult volt, hiszen míg az eredeti „Monitor” tervezőit nem korlátozta semmi, addig neki figyelembe kellett venni, hogy a Duna és a Tisza sekély gázlói miatt csak rendkívül kis merülésű hajók építhetők (ami viszont a nélkülözhetetlen páncél súlya miatt szinte kivitelezhetetlen), illetve, hogy alacsony vízállás mellett a szűkké vált mederben a hajók esetleg nem tudnak megfordulni, valamint, hogy a Duna magas jobb partját a mélyen lévő vízről nem lehet majd hajóágyúkkal hatásosan lőni. Romako csak kisebb ellenállású (csak 6 fontos ágyúknak ellenálló), vagyis könnyebb páncél és az ún. „csíkbogár-fedélzet” alkalmazásával elért súlycsökkentéssel oldotta meg a problémát (az orr és a tat felé ereszkedő fedélzet miatt az oldal kevesebb páncélzatot igényelt). A Monarchia haditengerészetében ez volt az első két vitorlák nélküli, kizárólag gőz által hajtott, teljesen fémből épült páncélozott (Bessemer-féle lemezeléssel és páncéllal felszerelt), forgatható lövegtornyú, két hajócsavarral meghajtott, vízöblítéses illemhellyel felszerelt hadihajó.


A LEITHA / LAJTA monitor jelentős hadieseményei, érdekességei

  • 1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván.
  • 1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója.
  • 1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában.
  • 1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál.
  • 1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában.
  • 1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen.
  • 1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált.

A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették.


A LAJTA testéből kialakított JÓZSEF LAJOS, illetve FK-201-es elevátorhajó nevezetesebb munkái

  • 1930-31-ben dolgozott a Lágymányosi öböl északi részének a feltöltésén, és ezzel lehetővé tette a cs. és kir. Haditengerészet legnagyobb méretű emlékművének a felállítását.
  • Részt vett Sztálinváros, a Szászhalombattai Hőerőmű, a Paksi Atomerőmű, az Óbudai Lakótelep építésében és a nagymarosi erőmű előkészítésében, majd 1992-ben egy svájci cégnek eladták.

A hajót 1993. október 6-án a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartásába vették. Felújítása 2010. augusztus 20-án fejeződött be.

„A LEITHA monitor – az utolsó osztrák-magyar hadihajó története” című könyv minden elérhető információt tartalmaz a hajóról. Szerzője Dr. Margitay-Becht András, a LEITHA egyik megmenekítője.

A LAJTA története képekben

1872-1887-ig tartó időszak: születés

1887-1894-ig tartó időszak: átépítés, modernizálás

1894-1914-ig tartó időszak: újabb átépítés, felkészülés a világháborúra

1914-1919-ig tartó időszak: I. világháború és a tanácsköztársaság alatt

1928-1994-ig tartó időszak: leszereleve, munkagépként

1994-2010-ig tartó időszak: megmenekülés és biztató jövő