Contents tagged with tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület

  • Gyászhír

    Tags: bicskei_jános, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe

    bicskei_janos.jpg2017. január 28-án, életének 64. évében hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt Bicskei János tagtársunk, egyesületünk korábbi titkára. 1967-től a Ganz Danubius Hajó és Darugyár elektrikusa, majd 1992-től két éven át a horvátországi pulai Uljanik Hajógyár (az egykori polai Arzenál utódának) munkatársa, később – nyugdíjba vonulásáig – egyéni vállalkozó. Angyalföldön részt vett a folyam-tengeri hajók gyártásában, a tengerparton pedig a tengeri autószállítók és olajfúró tornyok alkatrészeinek gyártásában, egyéni vállalkozóként pedig a csepeli szabad-kikötőben álló gabonatárház felújításában. Minden munkájában megtalálta az öröm és az önképzés lehetőségét, amellyel másokat is lelkesített. Ahhoz a szakember-generációhoz tartozott, aki – széleskörű gyakorlati tapasztalataira és élénk képzelőerejére támaszkodva – körültekintő tervezés és pontos kivitelezés alapján a legösszetettebb feladatok megoldására is sikerrel vállalkozott, s akiknek a műhelyében mindig (munka előtt, alatt és után is) példás rend uralkodott. Az egyesületi élet élénkítése érdekében számos közösségi akciót kezdeményezett, energikus személyes közreműködésével aktívan támogatta egyesületünk megújulását, 2007-2016 között egyesületünk titkára, 2010-től a MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Hadihajós Tagozat tagja volt. Immár alkotásai beszélnek róla, s mi őrizzük az emlékét, akik nem felejtjük el:

    TITANIC M=1:100: http://makettinfo.hu/index.php?jobb=makettek/hajo/rez_titanic_bicskei_janos/index.htm&&hash=

    FN 122 M=1:1: http://forum.hajosnep.hu/topic/60/az-fn122-hazatert/

    Nordenfelt szórólöveg (LEITHA Monitor Múzeumhajó) M=1:1: http://hajosnep.blog.hu/2010/05/19/elkeszult_a_leitha_nordenfelt_szorolovege

    S a megérdemelt állami elismerés: http://hajosnep.blog.hu/2016/03/11/bicskei_janos_miniszteri_elismerese

    Temetéséről később intézkednek. A gyászszertartás részleteiről honlapunkon tájékoztatjuk azokat, akik személyesen kívánják leróni kegyeletüket.

     

  • Az emlékezés kultúrája

    Tags: tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hagyományőrző_tagozat, hajózástörténeti_tagozat, Emberi_Méltóság_Tanácsa, Magyar_haditengerészek_emléknapja

    2016. november 3-án a magyar Országgyűlés 190 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta azt a kereszténydemokrata határozati javaslatot (http://www.parlament.hu/irom40/11348/11348-0009.pdf), miszerint a jövőben június 10-e legyen a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapja. Az erről rendelkező 28/2016. (XI. 14.) OGY határozat a Magyar Közlöny 2016. november 14-i számában jelent meg (http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK16175.pdf).

    A javaslat nem újkeletű: „magyar emlékművet állítanak a pulai haditengerészeti temetőben az első világháborúban hősi halált halt magyar tengerészek emlékére, valamint a KDNP két parlamenti képviselője kezdeményezte a magyar haditengerészek emléknapjának kijelölését” - közölte a Magyar Idők c. hírportál 2016. július 12-én (Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/lomnici-zoltan-emlekmuvet-es-emleknapot-kapnak-magyar-hosi-halott-haditengereszek-829756/)

    A kezdeményezés – a hivatkozott cikk és a végül elfogadott országgyűlési határozat szerint – három tevékenységet tartalmaz:

    1. Magyar emlékmű-állítás Polában (ma: Pula, Horvátország).
    2. A magyar tengerészek emléknapjának kijelölése.
    3. A magyar tengerészekről szóló információk arányának növelése a történelemoktatásban.

     

    Az emlékmű-állítási kezdeményezés indoklása szerint „a temetőben osztrák, magyar, olasz és horvát áldozatok nyugszanak, viszont magyar nyelvű emlékmű vagy emléktábla nem található”, az emléknap és az oktatási program indoklása pedig – „A megemlékezés […] hiánypótló” – idézet a cikkből.

    A fenti kezdeményezésekkel és idézett indoklásukkal összefüggésben a továbbiakban dr. Balogh Tamás, egyesületünk elnöke hívja fel a figyelmet néhány tényre:

     

    A polai cs. és kir. Haditengerész-temető (K.u.K. Marinefriedhof) magyar emlékműve:

    A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége kezdeményezésére 2004-ben került sor az első világháborúban elesett magyar tengerészek tiszteletére állított emlékmű felavatására az egykori tengerésztemetőben. Az avatáson magyar részről Dr. Margitay-Becht András vett részt és mondott avatóbeszédet (minthogy a meghívott zágrábi magyar nagykövetség nem vállalta a részvételt a rendezvényen). A kétnyelvű (magyar-horvát) emléktábla azóta is a tengerésztemető bejárata mellett baloldalon található, a belépőket fogadó első emlékmű a sírkertben. Mi több: időben is ez az első nemzeti jellegű emlékmű (az osztrák és az olasz emlékmű felállítására csak később került sor). A fentiekre tekintettel nem helytálló az a kijelentés, hogy magyar nyelvű emlékmű vagy emléktábla nem található a temetőben. Erre tekintettel további magyar emlékmű szükségessége megkérdőjelezhető.

    001_6.jpg

    1. ábra: Magyar emlékmű a polai volt cs. és kir. Haditengerész-temetőben. A temetőben nyugvó összes magyar nemzetiségű személy sírját piros, fehér és zöld színű művirágok azonosítják.(fotó: Pásztói Róbert, TIT HMHE).

     

    A „magyar tengerészek emléknapja”:

    A haditengerészeknek volt és ma is van emléknapja az országban, amit a haditengerészet, s a haditengerészek tisztelői, nem is mulasztanak el megünnepelni soha:

    a) Ausztria-Magyarországon: 1866-1918 között július 20. (a Lissai győzelem dátuma) volt a haditengerészet ünnepnapja (a megemlékezések helyszíne pedig Lissa – ma Vis – szigetén az 1867-ben emelt oroszlános emlékmű, Polában a Monte Zaro dombon, és Bécsben a Pratersternnél emelt Tegetthoff-emlékmű volt).

    b) A Magyar Királyságban: 1937-1945 között május 15. (az otrantói győzelem dátuma) volt a cs. és kir. haditengerészet magyar hősi halottainak emléknapja (a megemlékezések helyszíne pedig Budapesten a cs. és kir. Haditengerészet és magyar hősi halottai emlékműve volt a Horthy Miklós híd, ma Petőfi híd lábánál, amelynek újjáépítéséhez az építészeti tervek 2011-ben elkészültek).

    c) A Magyar Köztársaságban: 1998-2008 között november 6. a cs. és kir. haditengerészet megszűnésének napja (a központi megemlékezések helyszíne pedig a cs. és kir. Dunaflottila egykori óbudai laktanyája falán elhelyezett nagyméretű emléktábla), 2008-tól pedig – a korábbi tradícióknak megfelelően – május 15., amikor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a cs. és kir. Haditengerészet és hősi halottai emlékére állított emléktáblánál kerül sor koszorúzásra (az óbudai megemlékezés azóta elsődlegesen a folyami hadihajózásban szolgált tengerészek emléknapja).

    Álláspontom szerint nem lenne helyes feladni létező hagyományainkat, csak azért, mert e hagyományok ismertsége nem eléggé általános.

    002_2.jpg

    2. ábra: A cs. és kir. Haditengerészet és magyar hősi halottai budapesti emlékműve (1937-1945) rekonstrukciós rajzai 2011-ből. A méltó megemlékezést inkább ezen emlékű újraállítása szolgálhatná, amelyre a teljes tervanyag elkészült (az emlékmű kiállítócsarnokában elhelyezendő állandó kiállítás gyűjteményi anyaga is egyesületünk rendelkezésre áll). (forrás: Dr. Balogh Tamás, TIT HMHE).

     

    003_2.jpg

    3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla (1998-), valamint a cs. és kir. Haditengerészet (2008-) budapesti emléktáblája a haditengerészetről és a haditengerészekről, valamint a folyami hadihajósokról való (a Magyar Honvédség és a civil szervezetek részvételével tartott) évi rendszeres központi megemlékezések helyszíne. (fotó: Pásztói Róbert, TIT HMHE).

     

    004_2.jpg

    4. ábra: A budapesti Duna-korzón álló magyar Tengerészemlékmű (1993-) a kereskedelmi tengerészekről való évi rendszeres központi megemlékezések helyszíne. (Az emlékmű a második világháborúban elsüllyedt UNGVÁR Duna-tengerjáró hajó horgonyának másolata. Az eredeti horgony a katasztrófa után 1941-ben felavatott UNGVÁR-emlékmű része volt). (fotó: Mercs Lajos)

     

    A tengerészeti ismeretanyag terjesztése:

    A magyar hajózásra, tengerészetre és haditengerészetre – annak történetére és jelenére – vonatkozó ismeretek terjesztését egyesületünk alapító okiratában önként vállalt feladatához híven, a hajózásban érintett csaknem valamennyi civil szervezetet felölelő nagyszámú partnerével együtt, pro bono publico rendszeresen teljesíti (beleértve a Magyar Honvédség jelenlegi dunai hadihajós alakulatára vonatkozó ismeretek terjesztését is). E tevékenysége során egyesületünk kiállításokat szervez, előadásokat tart, rádió- és televízió-műsorokat készít, ismeretterjesztő- és szakcikkeket publikál, (szak)könyveket jelentet meg. Jelenleg egyesületünk az egyetlen ilyen szervezet az országban, amely ezzel összefüggő tevékenységét mindenfajta rendszeres állami, önkormányzati anyagi támogatás nélkül végzi. Sikeresen. Eredményeink közül csak a legfontosabbak (tevékenységünk eredményeiről és eredményességéről teljes körű, hű képet ad honlapunk):

    a) Közreműködés a SZENT ISTVÁN csatahajó roncsainak kutatásában és az erre vonatkozó ismertetek közzététele (önálló kötetben, a National Geographic folyóiratban és a „Monarchia Hajóroncsai” c. dokumentumfilm-sorozatban). 

    b) Közreműködés a LAJTA Monitor Múzeumhajó – a cs. és kir. Haditengerészet utolsó fennmaradt és korhű módon helyreállított hadihajójának felszerelésében (a hajórekonstrukcióban és az évi rendszeres karbantartásban, valamint a fedélzeten található kiállítás kép- és szöveganyagának elkészítésében, a hajó Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánításában, az Országgyűlés előtti állandó horgonyzóhelye kijelölésében, stb.)

    c) Közreműködés a „Duna-hajók-mesterségek” c. állandó hajózástörténeti kiállítás létrehozásában a komáromi Monostori erőd dunai bástyájában.

    Egyesületünk tagjainak 2000 óta megjelent haditengerészeti tárgyú ismeretterjesztő kötetei:

    Balogh Tamás:

    • A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története, General Press kiadó, Budapest, 2002.
    • Piros-fehér-piros a Sárga-tengeren – A Kaiserin Elisabeth cirkáló története, Schöck kiadó, Szekszárd, 2008.

    Csonkaréti Károly:

    • Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, Kossuth kiadó, Budapest, 2001.
    • Császári és királyi hadihajók, Hajja és fiai kiadó, Debrecen, 2002.
    • Horthy Miklós hajóhada, Éghajlat kiadó, Budapest, 2012.
    • „Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem”, Kornétás kiadó, 2012.

    Margitay-Becht András:

    • A Lajta monitor és a többiek… Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2007
    • A Lajta monitor – az utolsó osztrák-magyar hadihajó története, Schöck kiadó, Budapest, 2010.
    • Tank a Dunán, Éghajlat kiadó, Budapest, 2016.

     

    Összefoglalás:

    A felsorolt tények általános ismeretének hiánya nem azonos a magyar tengerészekre és a haditengerészetre méltó módon emlékeztető tevékenységek hiányával – amire az Emberi Máltóság Tanácsa kezdeményezésének a hivatkozott cikkben közölt indoklása utal. Sőt! A bemutatott példák alapján látható, hogy támogatásra érdemes, méltó tengerészeti hagyományápoló kezdeményezésekből nincs hiány.

    A támogatás potenciális erkölcsi és anyagi forrásai azonban nagyobb eséllyel szétforgácsolódhatnak akkor, ha a létező hagyományok erősítése helyett azokkal párhuzamos, de a történelmi hagyományokhoz nem vagy nem megfelelően illeszkedő, potenciálisan csak kavarodást okozó – ezért adott esetben könnyen méltatlanná váló – kezdeményezések megvalósítását szolgálják.

    Ebből a szempontból kifejezetten kockázatos lehet a „magyar tengerészek emléknapjának” kijelölése, hiszen a magyar haditengerészekről - mint látható - minden év május 15-én, a folyami hadihajósokról november 6-án, a kereskedelmi tengerészekről pedig a minden év szeptemberének utolsó vasárnapján, az ENSZ Nemzetközi Tengerhajózási Világnapjához kapcsolódva emlékeznek meg Magyarországon.

    Egy újabb tengerészeti emléknap – ráadásul egy veszteség dátuma kapcsán – sem a tengerészet ünneplésének létező hazai tradícióihoz (a győzelmek ünnepléséhez) nem illeszkedik, sem azt a célt nem képes betölteni, hogy a haditengerészet működéséből levonható tanulságokat (egyebek között az innováció, a pontosság, az önfegyelem és a kitartás mintáit, stb.) megismertesse.

    A Mohácshoz és Trianonhoz hasonló nemzeti gyásznapok helyett igazi inspirációt jelentő, a jövőbe vetett hitet nem a múlt traumáiból meríteni igyekvő, hanem előremutató kezdeményezésekre ösztönző ünnepekre van szükség. A hajózásban rejlő értékek tudatosításához is. Főleg, ha van olyan pozitív élmény, amelyre érdemes emlékezni. A magyar hajózás története számos ilyen élményt kínál, s éppen ezek köré szerveződve alakult ki a hajózással kapcsolatos hazai ünnepek tradíciója is.

    Egyesületünk ezért 2016. július 13-án írásban javasolta az Emberi Méltóság Tanácsa, valamint az országgyűlési határozatot kezdeményező Rubovszky György és Vejkey Imre képviselők számára az indítvánnyal előterjesztett kezdeményezésük megfontolását, s a méltó hagyományápolás – melynek alapgondolatával Egyesületünk is teljes mértékben egyetért – alternatív lehetőségeinek átgondolását, amelyhez igény esetén közreműködést ajánlottunk. Eredménytelenül.

    Az országgyűlési határozattal bevezetett újabb emléknap kapcsán mindenesetre érdeklődő figyelemmel kísérjük majd, hogy milyen konkrét eredményekben ölt testet a határozat kezdeményezőinek szándéka, s hogyan alakul mindennapjainkban a (hadi)tengerészettel és hajózással összefüggő magyarországi emlékezés jövőbeni gyakorlata (mire és miért emlékezünk, az emlékezés milyen tettekre, eredményekre ösztönöz, stb.), hiszen mindig van rá alkalom , hogy valami hasznosat tegyünk...

  • Könyvajánló

    Tags: tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, Admiral_Graf_Spee, Dénesi_Ildikó, Izolde_Johannsen, Altmark

    Dénesi Ildikó (Izolde Johannsen) haditengerészeti nagyregénye -. a második világháborús német haditengerészet történetét bemutató regényfolyam első köteteként  - az ADMIRAL GRAF SPEE és az ALTMARK történetét beszéli el.

    boritoterv_02.JPG

    Az elsősorban német szemszögből írott kötet több érdekességet tartogat: egyrészt ez a történet első olyan feldolgozása, amely a zsebcsatahajó és ellátóhajója egymással összefüggő történetét nem külön-külön, hanem együtt, egymásra tekintettel mutatja be, másrészt a regény műfaj ellenére a történelmi tények (így például a két világháború között kiérlelt német haditengerészeti stratégia születésének körülményei és az abban meghatározott alapelvek) a lehető leghitelesebben kerültek bemutatásra.

    A kötet ára 3 650 Ft + 900 Ft postaköltség. A könyv az alábbi honlapon rendelhető, néhány napon belül postázzák: http://undergroundbolt.hu/a-birodalmi-kaloz. Telefonos rendelés (06/30-632-4806) nyomán a könyv természetesen a kiadó budapesti boltjában személyesen is átvehető (hétfőtől péntekig 15:00-18:00 óráig a VI. kerület, Csengery u.72. szám alatt).

    További információk: http://abirodalmikaloz.blog.hu/2016/05

  • Könyvbemutató

    Tags: leitha, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, lajta_monitor_múzeumhajó, lajtamonitor_hu

    2016. szeptember 26-án hétfőn, a LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén kerül sor a "Hajózni szükséges!" c. könyv bemutatójára, amelyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt (figyelem: a részvétel regisztrációhoz kötött). 

    meghivo_2.jpg

    További információk a könyvről:

    http://hajosnep.blog.hu/2016/08/04/konyvajanlo_762#comment-form

     

  • Könyvajánló

    Tags: haditengerészet, hajósnép, haditengerészetünk, hajózástörténeti, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hadihajózás, MH_1_Honvéd_Tűzszerész_és_Hadihajós_Ezred, Zrínyi_Kiadó

    A HM Zrínyi Kiadó a magyar honvéd folyami hadihajózás megalakulásának 168. évfordulóján megjelenő új ünnepi kiadvánnyal folytatja fegyvernemi sorozatát, s a tűzszerész- és aknakutató, a páncélos-, valamint a tüzérségi alakulatok, a magyar légierő, a katonai ejtőernyőzés, és a katonai légtérellenőrző és radarrendszer történetének feldolgozása után most a magyar (illetve magyar részvételű) tengeri és folyami hadihajózás történetét mutatja be.

    Forrás: http://www.hmzrinyi.hu/termek/Hajozni_szukseges

    A „Hajózni muszáj” című kötet arra vállalkozik, hogy alaposan adatolva és színvonalasan illusztrálva, szemléletesen mutassa be az egykori cs. (és) kir. Haditengerészet, s a Dunaflottilla gazdag örökségét őrző és folytató, ma elsősorban a Duna zavartalan és biztonságos hajózásának biztosításáért felelős magyar hadihajós alakulatok történetét. A kötet érdekessége, hogy ahhoz kapcsolódóan a kiadó a magyar hadtörténelemben a XVI. századtól napjainkig (elsősorban a folyamon, de 1914-1918 és 1941-1945 között a tengeren is) használt hadihajótípusokat bemutató poszter megjelentetését is tervezi.

    minta.jpg

    Bár – amint azt az egyesületünk által közzétett, Illés András által 2005-ben készített bibliográfiában (http://kriegsmarine.hu/mhb.html) szereplő 721 mű is szemlélteti – a magyar részvételű tengeri és folyami hadihajózás történetének létezik hazai feldolgozása, a hadihajós fegyvernem történetét teljes körűen, önállóan és monografikus jelleggel bemutató munka eddig mégsem született.

    Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt a cs. kir. Hadügyminisztérium ugyan 1882-ben elkezdett egy nagyszabású haditengerészet-történeti sorozatot, ám a háború kitörése miatt a sorozat csonkán maradt, egyes kötetei pedig csak az azon dolgozó tengerésztisztek (és örököseik) jóvoltából csak jóval később jelenhettek meg:

    Rechberger von Rechkron, Josef: Österreichs Seewesen in dem Zeitraume von 1500-1797. Wien, 1882.;

    Lehnert, Josef von: Geschichte der österreichisch-venetianischen Kriegsmarine während der Jahre 1797 bis 1802. Wien, 1891.;

    Khuepach, Arthur von: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1802 bis 1814. Wien, 1942.;

    Khuepach, Arthur von. Bayer, Heinrich von Bayersburg: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1814-1847. Graz, 1966.;

    Benko von Boinik, Jerolim: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1848 und 1849. Wien, 1884.;

    Fleischer, Josef: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während des Krieges im Jahre 1866. Wien, 1906.

    Ez a sorozat azonban – bár (befejezetlensége ellenére) kivételes adatgazdagsága miatt máig megkerülhetetlen – elsősorban haditengerész tisztek, nem pedig képzett történészek munkája, így a haditengerészet történetét sem minden esetben képes mélyebb történelmi összefüggésekbe helyezni, s az események hátterének megvilágítása mellett olykor egy-egy kellemetlen tény bemutatásával is adós marad, ráadásul elsősorban összbirodalmi, illetve osztrák szempontból értékeli az eseményeket.

    A magyar (részvételű) tengeri és folyami hadihajózás egy-egy korszakának alaposabb történeti feldolgozását elődszervezetünk, a Magyar Adria Egyesület az első világháború előtt és alatt megkezdte (https://www.antikvarium.hu/kiado/magyar-adria-egyesulet-9028#konyv611099).

    A kutatás a két világháború között is folytatódott, majd a rendszerváltást megelőző és követő évtizedekben is szép számmal születtek hazánkban elsősorban népszerűsítő kiadványok és szakcikkek, ám továbbra is csak egy-egy kisebb-nagyobb témakör bemutatására koncentrálva.

    A teljes magyar fegyvernemi feldolgozás így máig váratott magára. Első népszerűsítő feldolgozására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felkérésére 2009-2010 fordulóján, majd a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felkérésére 2013-ban került sor, amikor kiállítást rendező elnökünk, Balogh Tamás igyekezett teljes körű feldolgozását adni a történetnek (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/haditengereszetunk-emlekei; https://www.facebook.com/media/set/?set=a.536520779706502.123617.167321909959726&type=3).

    A korábbi különálló próbálkozások folytatásaként 2014. novemberében megkezdett munka eredménye a Zrínyi Kiadó által most megjelentetett kötet, amely így lényegében az első szakmunka a teljes történet – honfoglalástól napjainkig tartó – feldolgozására. A 260 oldalas könyvet 238 db kép, térkép és táblázat illusztrálja (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumból, a HM 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Csapattörténeti Gyűjteményéből, valamint egyesületünk és a szerzők archívumából).

    Jó szívvel ajánljuk minden érdeklődőnek.

  • 145 éves a LEITHA monitor

    Tags: monitor, tit, lajta, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, lajta_monitor_múzeumhajó, lajtamonitor_hu

    A mai napon, május 17-én 145 esztendős a magyar állam tulajdonában lévő LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum külső kiállítóhelye. A hajó születésnapjáról egyesületünk tagjai a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel (melynek a LAJTA tiszteletbeli zászlóshajója) közösen emlékeztek meg az alakulat hadikökötőjében.

     leitha_145.jpg

    A hajó várható elkészültéről szóló korabeli tudósítás a Vasárnapi Újság 1870. évf. 20. számában a 244-245. oldalon: http://epa.oszk.hu/00000/00030/00845/pdf/00845.pdf

    Az egyesület elnökségét a megemlékezésen Székely László, a hagyományőrző tagozat vezetője (hö. shgy.) képviselte, aki felolvasta a monitorért kiemelkedően sokat tett Margitay-Becht András, egyesületünk tagja, ebből az alkalomból készített írását, amelyet az alábbiakban adunk közre:

    "145 éves a LAJTA Monitor Múzeumhajó

    A Pesten, 1871-ben vízre bocsátott öreg hadieszköz építésekor csúcstechnikát képviselt. Mára, mint a világ legöregebb folyami páncélos hadihajója, a magyar főváros páratlan idegenforgalmi szenzációja lett, amikor tavasztól őszig az Országház előtt, a főváros Világörökségi területén állomásozik. Új szerepvállalásával Budapest is beléphetett az „Öreg Hajóval Díszített Régi Városok” elegáns klubjába, többek között Szentpétervár és Boston, London és New York, Stockholm és San Francisco büszke társaként.

    A LAJTA fél évszázados katonai szolgálata ideje alatt számos győztes ütközetben vett részt, és sohasem szenvedett vereséget. Bár az I. világháború idején már elavultnak számított, ennek dacára igen hatékony szereplője volt az 1914-ben a Száván, 1915/16-ban pedig a Dunán dúló harcoknak.. Résztvevője és névadója volt az 1919-es antikommunista monitor lázadásnak. Hadászati értékét elvesztve, úszó munkagéppé alakítva, 65 éven át országos jelentőségű építkezések tevékeny résztvevője volt. Ám nem csupán ezen katonai és polgári érdemei, valamint magas kora adja értékét és jelentőségét. A vén monitor számos nemzettel fűz össze bennünket történelmi és érzelmi szálakkal, nagyszerű protokolláris lehetőséget nyújtva a mai magyar diplomácia és a főváros számára.

    A „monitor” hadihajó típust egy svéd születésű mérnök tervezte, az Egyesült Államokban. Emlékét mindkét hazája nagy tisztelettel őrzi. A LAJTÁ-ra erősen hasonlító első monitor, a hajótípusnak nevet adó USS MONITOR az amerikai identitás máig kiemelkedően fontos ikonja, tenger mélyéről felhozott maradványai szinte nemzeti kegyhellyé váltak. Egy svéd, vagy egy amerikai már csak ezért is a sajátjaként üdvözölheti a helyreállított LAJTÁ-t, amikor hazájától távol egy klasszikus formájú monitorra bukkan. Ugyanígy érezhetnek az egykori Monarchia népeinek fiai is, hiszen annak idején ük- és dédapáink közös adójából épült, nagyapáik együtt harcoltak rajta, s ha sorsuk úgy hozta, a fedélzetén haltak hősi halált. Rajtuk kívül a vén obsitos megszólíthatja az angolokat is, hiszen máig megmaradt fedélzeti acél-gerendái egy máig üzemelő angliai gyárban készültek. A németek, bolgárok, törökök az egykori szövetséges bajtársat láthatják benne, s egészen biztos, hogy már a hajdani ellenfelekben sem kelt ellenérzéseket. Ez utóbbit segíti a helyreállítók tapintata, mellyel 1887-1993 közötti, hadi cselekményekben sohasem szerepelt formáját rekonstruálták."

    Május második felétől a LAJTA Monitor Múzeumhajó ismét az Országház előtt fog állni."

    A születésnapi megemlékezés fotói (készítette Dr. Ákos György).

    Ezúton köszönjük a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak az ünnepség megtartásához adott hozzájárulását, valamint szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket az ezred parancsnokságának - külön is Csurgó Attila ezredes úrnak - a megemlékezés lehetőségének rövid idő alatt történő előzékeny biztosításáért.

    A hajón a látogatók megtekinthetik a téli időszakban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány költségviselése mellett egyesületünk tagjai (Bechler József, Bicskei János, Hajba László, Hocza István, Juhász Jenő, May Károly, Oli László, Pásztói Róbert, Surman Zsolt) által elvégzett fejlesztések eredményét: a géptérben a kazán tökéletesítését (a kazántesten elhelyezett szegecssor-imitációt, a mérőműszereket, s egy szénrakást), a gőzgép és a kazán fő gőzvezetékkel való összekötését, a gőzgép szerelvényezését, a berendezett tiszti étkezőt és altiszti kabinokat, a lövegtorony alatti lőszerelőkészítő állványzatának fa tárolórekeszeit, valamint a hajó orrában lévő hajómesteri raktár berendezését, a jobb oldali illemhelyet, a konyha és a csikósparhelt átalakítását (kémény-bekötését), végül a legénységi lakótérben elhelyezett kis öntöttvas szenes-kályhát és tartozékait (szenesbödönt, piszkavasat, stb.). A múzeumhajó tökéletesítésének aktuális üteme a lövegirányzékok és a lövegcsövek császári sassal díszített csődugóinak elhelyezésével fejeződik be.

    Lesz tehát új látnivaló idén is a hajón. Szeretettel ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.

    A 2016. évi munkálatok képei (készítette: Bicskei János és Juhász Jenő).

  • Haditengerészeti vándorkiállításunk második állomása

    Tags: kiállítás, haditengerészet, tit, kuk_kriegsmarine, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe

    2016. május 11-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán (Budapest, Hermina út 9.) látható az április 11-én a Ludovikán megnyitott kiállításunk, amely a cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményét és hajótípusait mutatja be. A maga teljességében először látható tárlat anyaga a második fővárosi helyszínen 2016. június 11-ig látogatható az intézmény vezetése által megállapításra kerülő, s annak idején egyesületünk honlapján is közzéteendő rendben, majd megkezdi országjáró vándorútját. A tárlatot Bicskei János, Hocza István, Hüvös Ferenc és Kovács Péter tagtársunk rendezte. Köszönjük munkájukat!

    Fotók: Kovács Péter

     

  • Kiállításunk a Ludovikán

    Tags: haditengerészet, tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, balogh_tamas, első_világháború_centenáriuma, huvos_ferenc

    2016. április 11-én hétfőn 16:00 órai kezdettel kerül sor az első világháború centenáriumára emlékező - a cs. és kir. haditengerészet világháborús teljesítményét feldolgozó - országjáró vándorkiállításunk első nyilvános bemutatójára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem "Ludovika" központi épületének kiállító termében.

    meghivo_20160404_3.jpg

    A kiállítás megrendezésének ötletét még 2014. januárjában, a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának 100. évfordulója alkalmából tartott sajtótájékoztatón jelentettük be (http://hajosnep.blog.hu/2014/01/17/sajtotajekoztatonk_a_szent_istvan_csatahajo_vizrebocsatasanak_centenariuman), s elkészült tablóanyagát első ízben 2015. július 24-én mutattuk be a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezred csapatmúzeumában, az újpesti hadikikötőben az alakulat fennállásának 167. évfordulója alkalmából rednezett megemlékezésen (https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1027964733895435.1073741889.167321909959726&type=3).

    A kiállítást akkor azonban csak a rendezvény meghívottai láthatták, a szélesebb nyilvánosságnak most először kerül bemutatásra a Ludovikán, ahonnan majd országjáró vándorútjára indul. 

    A helyszín és az időpont kiválasztását két körülmény indokolja:

    a) 2014-2018 között emlékezünk az első világháború centenáriumára (2016-ban épp' a megemlékezés-sorozat félidejében járunk), amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, s abban a személyi állomány mintegy 20%-át adó Magyarország is tevékenyen részt vett.

    b) A Magyar Honvédség jelenleg is rendelkezik folyami fegyveres erővel, amely az egykori haditengerészet mai jogutóda, s hagyományainak hazai örököse. Mivel a honvéd tisztképzés hazai csúcsszerve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a kiállítás a centenráriumi emlékezés mellett a honvéd tisztképzéshez igazodva a hadihajós fegyvernem hagyományainak erősítéséhez is hozzájárul. 

    Erre tekintettel köszönjük az egyetemnek a helyszín biztosításához nyújtott nyílt és segítőkész támogatását!

    A tárlat, mint a május 7-8-i hétvégén megrendezendő Ludovika-fesztivál kísérőrendezvénye, 2016. május 12-ig látogatható, s azon Dr. Balogh Tamás tablói mellett Dr. Hüvös Ferenc nagyméretű hadihajómodelljei is megtekinthetők (köztük számos új darab, amelyeket szintén most először láthat a hazai közönség). 

    Szeretettel várunk minden Kedves Érdeklődőt!

  • A holland nagykövetség rendezvényén jártunk

    Tags: tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, De_Ruyter

    2016. február 12-én Budapesten, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének épületében került sor a 2015-ben forgatott holland történelmi film, a Michiel Adriaenszoon de Ruyter (ejtsd: mɪˈxil ˈaːdrijaːnˌsoːn də ˈrœy̯tər) magyarországi bemutatójára (a 2015. januárjában elkészült film több, mint egy év késéssel 2016. február végén kerülhet a magyar mozik műsorára). A bemutatóra az Európai Unió soros elnökségét betöltő Hollandia budapesti nagykövetsége szervezésében került sor, s a programot színesítette a neves tengernagy leszármazottja, Frits de Ruyter de Wildt – mérnök, korábban egy ideig maga is haditengerész – előadása a korról, amelyben a film játszódik, s a főszereplőről, Michiel de Ruyter tengernagyról.

    035a.jpg

    1. kép: Frits de Ruyter de Widt úr előadása (forrás: Ákos György)

    Az előadás több érdekességet tartogatott. Így például kiderült belőle, hogy de Ruyter már 11 éves korában csak azért mászott fel rendszeresen a vlissingeni templom tornyába, hogy láthassa a tengert. Azután, hogy már a sokadik alkalommal csípték fülön, végül hajósinasnak adták. Ezzel kezdődött a később kora egyik legmegbecsültebb tengerészévé vált fiatalember kalandokban bővelkedő pályafutása, amelyből Frits de Ruyter de Wildt több érdekes epizódot is felelevenített. Elmondta például, hogy a hajóján egy ízben vajat szállító de Ruyter úgy védte meg a rakományt a kalózoktól, hogy az egész fedélzetet bekenette vajjal, amin a fedélzetre átszálló támadók mind elcsúsztak, készenlétben álló saját legénysége ezt kihasználva átszállt az üresen maradt kalózhajóra, amelynek ágyúival sakkban tarthatta a csapdába esett martalócokat. Máskor pedig, míg a kalózoktól fenyegetett tengerrészen haladó hajók kapitányai éjjelente inkább elsötétítve hajóztak, ő maga kihívón teljes kivilágítással haladt, azt a benyomást keltve, hogy olyan erős hajó kapitánya, melynek egyáltalán nem kell tartania a kalózok támadásától, így el is kerülte azt. Frits de Ruyter de Wildt emlékeztetett rá, hogy az admirális sikereiben taktikai érzéke mellett jelentős szerepet játszott együttműködési készsége, alárendeltjei iránti bizalma, amiben bizonyosan szerepet játszott polgári származása, s hogy egyáltalán nem jellemezte arisztokratikus tekintélyelvűség.

    Az admirális életében velünk, magyarokkal, gályarabságra ítélt református prédikátor honfitársaink kiszabadítása teremtett közvetlen kapcsolatot. Mindez február 12-én történt napra pontosan 340 éve, s az esemény máig a holland-magyar államközi kapcsolatok történetének egyik legfontosabb mozzanata (az erőszakos Habsburg ellenreformáció miatt Európa protestáns államaiban kibontakozó általános felháborodás nyomán a holland államtanács utasította a Földközi-tengeren tartózkodó hajóraja parancsnokát a prédikátorok kiszabadítására). Frits de Ruyter de Wildt elmondta: eddig úgy tudtuk, hogy a 42 gályarabságra ítélt magyar prédikátor közül 26-ot szabadított ki Michiel de Ruyter, ám az újabb kutatások szerint 28-an voltak. Zárszavában pedig emlékeztetett rá, hogy az, amit ma átélünk álláspontja szerint – minden tapasztalható nehézség ellenére – nyogodtan tekinthető egyfajta második aranykornak, mint a XVII. századi holland megfelelője, ezért jó, ha nagyra becsüljük, s nem várunk arra, hogy majd valamikor ezután köszöntsön be. 

    Az előadást megköszönve a vendéglátók két meglepetéssel készültek. Az előadót az egyik kiszabadított prédikátor leszármazottja köszöntötte, egyesületünk elnöke pedig egy emléklapot adott át Frits de Ruyter de Wildt úrnak. 

    035b.jpg

    2. kép: A meglepetések (forrás: Holland Nagykövetség, Ákos György)

    Az emléklap a gályarabságra ítélt prédikátorok történetének egyik korabeli magyarországi feldolgozása, a de Ruyter admirális által kiszabadított Simonides János féle „Galeria omnium sanctorum” c. kézirat XVIII. századi másolatának címlapja és jelképes címmagyarázata kópiáját tartalmazta, amelyet nagylelkűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója, Dr. Tüske László úr bocsátott rendelkezésünkre, Szilágyi Zsolt képkeretező pedig kivételes gyorsasággal alig néhány óra leforgása alatt kifogástalanul keretezett be (mellettük még köszönet illeti Ákos Györgyöt, Bagdány Juditot, Boka Lászlót, Csikós Mártát és Schöck Gyulát).

    Simonides János († 1708) munkája az ún.: „gyászévtized” (1671-1681) során elítélt és gályarabságra hurcolt prédikátorokról szól. Simonides maga is gályarabságot szenvedett, majd szabadulása után, immár ,,exuláns”-ként írta meg a művet, mely a gyászévtized reprezentatív történelmi emléke. A mű eredeti kézirata nem maradt fenn, az OSZK-ban őrzött XVIII. századi másolat azonban nemcsak a szöveg, de az illusztrációk tekintetében is figyelemre méltó. Az egyszínű akvarell-technikával készült illusztrációk végigkísérik a gályarab prédikátorok útját az elítéltetéstől a szabadulásig.

    033a.jpg

    3. kép: Egyesületünk ajándékai (forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

    Az allegorikus nyitókép többszörös jelentésréteget hordoz: A tengeren hányódó hajó képe közvetlen történeti utalás a gályarabságra, ehhez és az emberi élet általános folyásához kapcsolhatjuk a jobb felső sarokban olvasható feliratot: non semper pluviae (nem lesz mindig vihar). A hajó maga ugyancsak allegorikus kép, már az antikvitásban megjelenik az állam képeként, majd az ókeresztény kor végétől már az egyház jelentését is hordozza. Ebbe a körbe tartozik a Galeria nyitóképe. A hajó útját egy fáklyás kéz mutatja (me lucente - felirattal), a hajót egy angyal kormányozza. Utasai a hit, szeretet és remény allegorikus alakjai. A kép jelentésének talán központi kulcsa az árboc-zászló felirata: vincenti (a győztesnek), azaz a hit, remény és szeretet hajójában győztesként lehet túljutni a hányattatásokon.

    Feltételeztük, hogy a Michiel de Ruyter és Magyarország közötti kapcsolat eme dokumentuma még nem ismert Frits de Ruyter de Wildt úr előtt, ezért azt alkalmasnak tartottuk arra, hogy a budapesti előadás kapcsán méltó köszönet és emlék gyanánt szolgáljon. Örömünkre feltételezésünk helyesnek bizonyult, s akaratlanul egy előre nem tervezett harmadik meglepetéssel is járt. A hallgatóság soraiban ugyanis ott ült Simonides János két leszármazottja is, akik váratlan, de örömteli meglepetéssel konstatálták, hogy az egyesületünk által Frits de Ruyter de Wild úrnak adományozott emlék eredetije az ősüktől származik.

    034a.jpg

    A találkozó arra is alkalmat adott, hogy felidézzük: Magyarországon a gályarabok történetének eddig csupán szépirodalmi feldolgozása (Moldova György: A negyven prédikátor, Magvető Kiadó, Budapest, 1973. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000001070&secId=0000107322&mainContent=true&mode=html) és történeti forrásközlése jelent meg (Makkai László (szerk.): A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, Magyar Helikon, Budapest, 1976.). Az eredeti dokumentumok azonban – koruk okán érthető okokból (mivel immár különleges védelemre szorulnak) – a szélesebb érdeklődő közönség számára csak nehezebben hozzáférhetők.

    Ezek közül kiemelkedik Kocsi Csergő Bálint pápai rektor 1676 őszén Zürichben készített, „Narratio bervis de opressa libertate ecclesiarum Hungaricum” (Rövid elbeszélés a magyarországi egyházak szabadságának elnyomatásáról) c. kézirata, amelyet még abban az évben hollandra, majd abból angolra és németre fordítva Amszterdamban, Londonban és Németországban is kiadtak. A magyar eredetivel lényegében azonos című („Kort en waaragtig verhaal van de laetste vervolginge der evangelische leeraaren in Hungarien”) holland feldolgozást hét művészi rézmetszet is illusztrálta. Az események tíz év múlva esedékes 350. évfordulója akár a Sárospatakon őrzött eredeti, valamint a holland, az angol és a német kiadások teljes és egységes, kritikai jegyzetekkel ellátott fakszimile megjelentetésére is alkalmat kínálhat. Erre vonatkozó felvetésünket mindenesetre mind Frits de Ruyter de Wildt, mind a holland nagykövetség helyettes vezetője, Elzo Molenberg érdeklődéssel fogadta.

    Az előadást követően került sor Roel Reine filmjének (https://en.wikipedia.org/wiki/Michiel_de_Ruyter_(film)) bemutatójára, amelynek az élményt fokozó külön érdekessége volt, hogy a jelenlévők az eredeti holland szinkronnal – angol feliratozással – tekinthették meg azt.

    A film alkotóinak nehéz dolga volt, hiszen választaniuk kellett, hogy a holland admirális rendkívül változatos életútját teljes egészében feldolgozó, a legapróbb részletekig hiteles történelmi tablót készítenek, vagy más megoldás mellett döntenek. A döntés felelősségét a nemzeti hős neve és emléke iránti általános tisztelet nyomatékosította. Végül az utóbbi lehetőséget választva olyan filmet készítettek, amely a címszereplő életének utolsó húsz évét dolgozta fel (1653-1676 között) de Ruyter admirális neve alatt lényegében a holland aranykor történelmi miliőjét (az angol-holland, s a francia-holland háborúkat, illetve a holland politikai életet megosztó, a kiskorú uralkodó jövőbeni szerepével kapcsolatos köztársasági-orangista ellentéteket) is bemutatva.

    Az admirális és családja által átélt élethelyzetek kapcsán a film felidézi a személyes helytállás példáit, s ma is aktuális kérdéseket feszeget. Olyanokat, mint, hogy az egyéni hatalmi ambíciók hogyan befolyásolják a társadalom egészének életét, vagy, hogy ezek az ambíciók – hataloméhséggel és gátlástalansággal párosulva – a leghétköznapibb egyéni félelmeket kihasználva hogyan alakítják át a képzetlen és/vagy tájékozatlan sokaságot lincselő tömeggé, s még sorolhatnánk. Röviden összefoglalva: a film központi kérdése akár az is lehetne, hogy meddig lehet elmenni a hatalomért (illetve, hogy tulajdonképpen mire jó, mire való a hatalom, lehet-e egyáltalán a hatalom birtoklása olyan cél, amiért bármeddig is érdemes elmenni, bármilyen erkölcsi parancsot megszegni). A kérdésekre adott egyéni válaszok közül kiemelkednek a címszereplő, Michiel de Ruyter válaszai, akinek a film így elsősorban a személyiségét mutatja be, látni engedve a katona és a tengerész fegyelmezettségét, stratégiai éleslátását, gyengéd családi kötődését, s a szeretteiért vállalt feltétlen áldozatkészségét.

    Mindehhez látványos hátteret teremt a vitorlás hadihajókkal vívott tengeri ütközetek sokasága (a filmben megjelenik a scheweningeni, a lowesofti, a négynapos csata, a Szent Jakab napi csata, a medway-i rajtaütés, az első és a második shooneveldi csata), amelyek szinte teljes egészében a számítástechnikai alkalmazások termékei. A hatalmas hadihajósorokhoz ugyanis mindössze négy valódi hajó – a francia ETOILE du ROY, a holland BATAVIA és UTRECHT, valamint az orosz SHTANDART – állt rendelkezésre.

    035c.jpg

    4. kép: A BATAVIA és a felhasználásával digitálisan megformált De ZEVEN PROVINZIEN (forrás: https://i.ytimg.com/ vi/9XOHCcofjOw/maxresdefault.jpg; http://s18.postimg.org/cyzhqlynd/Michiel_de_Ruyter_2015_1080p_Blu_Ray_ REMUX_AVC_DT.png).

    A Lelystadban állomásozó BATAVIA egy 1628-ban épült hajó 1995-ben készült rekonstrukciója, amely 2012 január 4-én egy különösen heves szélviharban megsérült (elő- és főárboca derék- és sudárszára hosszában végigrepedt és le kellett szerelni). A hajóról bővebben: http://hajosnep.blog.hu/2012/09/17/muzeumi_barangolo_bataviawerf_lelystad_hollandia

    035d.jpg

    5. kép: ÉTOILE du ROY és a STATENJACHT UTRECHT, valamint a SHTANDART a film egyik csatajelenetében (forrás: https://www.flickr.com/photos/archeon/14549740904\, http://m.cdn.blog.hu/fi/filmbook/image/Oldfan/de_ruyter_03.png)

    Mindez igencsak megnehezítette a számítógépes grafikusok dolgát, hiszen a négy hajó közül csak az UTRECHT állami jacht volt korhű. A többi hajó eredetije a megelőző, illetve a későbbi évtizedekben épült, s ez olykor hitelességi problémákhoz vezetett, amennyiben a filmben például kormánykerék is látható, ami akkoriban még nem is létezett (a hajókat úgynevezett rudas- vagy emeltyűs kormánnyal irányították, ami egyébként – helyesen – szintén feltűnik a filmben, mégpedig a BATAVIA fedélzetén felvett jelenetekben).

    michiel-de-ruyter-vfx-breakdown-4.jpg

    6. kép: A digitálisan megformált angol flotta "nyersanyaga" Medway-nél. Középen a PRINCE CHARLES. (forrás: http://www.cgmeetup.net/home/michiel-de-ruyter-vfx-breakdown/)

    Több – a korabeli tengeri hadviseléssel kapcsolatos – történelmi tény viszont jelentőségének megfelelő, hű bemutatást nyer a filmben, így például a kódlobogók használatának bevezetése, a sorhajótaktika kialakulása és alkalmazása, a sekély hollandi vizekre kifejlesztett önálló holland hadihajótípus, a holland kétfedélzetes (hollandische zweidecker) jelentősége, stb. Az életrajzi tények bemutatása viszont kifejezetten sematikus, néhol a dramaturgia érdekében pontatlan. Az admirális életét nem ismerők előtt például rejtve marad az a tény, hogy a filmben az admirális oldalán már harmadik feleségét láthatjuk, halálára pedig nem a filmben ábrázolt módon (az ütközet idején), hanem hat nappal azután (seblázban) került sor.

    A film készítése egyébként annak idején több vitát is generált, hiszen voltak, akik szerint az admirális támogatta a rabszolgakereskedelmet, míg mások cáfolták ezt (valójában a tengernagy a rabszolgakereskedelmet is folytató Holland-Kelet-Indiai társaság néhány nyugat-afrikai erődjét foglalta vissza az angoloktól, ő maga azonban soha sem vett részt a rabszolgakereskedelemeben). Mások a számítástechnikai trükkök széleskörű alkalmazása miatt fanyalogtak (azt kifogásolva, hogy a tengeri csatajelentenek szinte mind teljesen egyformák és legfeljebb madártávlatból mutatnak jól), illetve nevetségesen valószínűtlennek találták, hogy az elhízott tengernagy egy szál kötélen átlendült volna egy ellenséges hajó fedélzetére.

    A 8 millió euró költségvetésű film szerintünk mégis megérte a pénzt. Nemcsak azért, mert olyan hírességek is feltűnnek benne, mint Rutger Hauer (Tromp tengernagy szerepében) vagy a Game of Thrones c. sorozatból ismert Charles Dance (II. Károly szerepében), hanem elsőroban azért, mert nem törekszik arra, hogy a szőnyeg alá söpörje, vagy romantikusan megszépítse a dinamikusan fejlődő kis kereskedőállam belső megosztottságait, vezetőinek és állampolgárainak gyengeségeit. A filmből nyíltan érezhető, hogy az élet gyakran kifejezetten igazságtalan, s ilyenkor az egyetlen, aminek örülhetünk, hogy még van, akkor is, ha elsősorban az ilyen helyzetekben kerül mérlegre, hogy vajon képesek vagyunk-e addig vallott értékeinkhez híven cselekedni.

    A helytállás kihívásait jól érzékeltetik a családtagok közötti párbeszédek. Az egyik ilyen jelenetben a nyugdíjas éveire készülő de Ruytert látjuk, aki a megelőző 16 évben összesen 6 hónapot tölthetett a szeretteivel, amikor családjától ismét a tengerre szólítja az állam. Ő azonban – feleségének tett ígéretét betartva – visszautasítja a felkérést, ám a helyére kinevezett új tengernagy, Jacob van Wassenaer vereséget szenved a lovesoft-i csatában. A megvert flotta maradékát elkeseredetten szemlélő de Ruyternek, a férjét saját aggodalma és fájdalma ellenére is valódi társként támogató okos és talpraesett, mégis érzékeny felesége csak annyit mond: „Menj” – majd amikor a tengernagy kijelenti, hogy hű marad az ígéretéhez, úgy folytatja – „hiszen mit ér, ha itthon maradsz, de közben elveszik a haza.”

    A filmben bizonyos művészettörténeti utalásokat is felfedezhetünk, amikor néhány jól vagy éppen kevésbé jól ismert festmény és metszet elevenedik meg a jeleneteken. A holland államtanács balsorsú elnökének filmbeli lakásában láthatjuk például Jan Abelijn „Megriadt hattyú” c. festményét, amelyet a kortársak később ténylegesen a felkoncolt Johann de Witt allegóriájaként értelmeztek (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Threatened_Swan), míg de Ruyter otthonában a békés hétköznapok összetéveszthetetlen hangulatát egy, Johannes Vermeer „Tejet öntő lány” c. festménye (http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/v_menu/vermeer/04vermeer.htm) ihlette jelenet idézi fel.

    michiel_de_ruyter_58092727_st_1_s_low.jpg

    7. kép: Vermeer-i hangulat a filmvásznon (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movie_stills/michiel_de_ruyter_58092727_st_1_s_low.jpg)

    A tengeri csaták csatasor felbomlása utáni, hajó-hajó elleni küzdelmeinek kaotikus összevisszaságát pedig az idősebb Van de Welde „Lovesoft-i ütközet”-ének (https://gentlemenandtarpaulins.files.wordpress.com/2015/05/pt2436.jpg) a digitális bűvészdobozból elővarázsolt mása rekonstruálja.

    036.jpg

    8. kép: A lovesoft-i ütközet eredetiben és a moziban (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movies/header/michiel_de_ruyter_58092727_st_10_s_high_2.jpg)

    Ugyancsak korabeli alkotások elevenednek meg a de Witt fivérek holttestéről (https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-15, http://vanhulzen.com/?cat=36) és de Ruyter admirális temetéséről (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lijkstatie_van_De_Ruyter.jpg), készült jelenetekben, amelyek Jan de Baen és Romeijn de Hooch alkotásait idézik fel.

    037.jpg

    9. kép: De Ruyter admirális temetése eredetiben és a filmben (forrás: http://grid-vfx.com/media/images/1431967404_MdR_MakingOf_Shot03_After.jpg)

    Mindezek alapján örülünk annak, hogy a filmet Magyarországon is bemutatják. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek.

    A szervezésért pedig ezúton mondunk köszönetet a nagykövetség munkatársainak, különösen Elzo Molenbergnek és Varga Marinának, akik segítőkészsége révén egyesületünk is részese lehetett az ünnepségnek.

    További információk:

    A film hivatalos web-oldalán: http://www.admiralthemovie.com/intro

    A de Ruyter Alapítvány web-oldalán: http://www.deruyter.org/

    A filmhez használt hajóreplikák web-oldalai:

    http://www.bataviawerf.nl/

    http://www.statenjacht.nl/

    http://etoile-du-roy.com/

    http://www.shtandart.com/

  • A kalózok szigetén

    Tags: hajómodell, hajómodellek, hajómodellezés, balogh_tamás, bicskei_jános, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, ákos_györgy, bechler_józsef, susányi_oszkár, tuska_lajos

    Kedves Egyesületi Tagok,

    Tisztelt Érdeklődők!

    Az idei első rendezvényünk a 2016 január 30-án a HIlton Hotelben megrendezett modellkiállítás volt, amely során a Cutty Sark, a Friedrich Wilhelm zu Pferde, a Preussen, a Soleil Royal, és a Wappen von Hamburg szemet gyönyörködtető vitorlás hajó modellek kerültek bemutatásra.

    osszes_01.jpg

    Az alkalom a Bayern konszern egy új mezőgazdasági termékének (Capreno) bevezetése volt. Ehhez kapcsolódott egy kis show műsor "kalózkodással" (itt jöttek a képbe a hajómodellek), mixer-bemutatóval és vetélkedővel. Azért, amint az a mellékelt fényképen is látható, a modellek rövid bemutatására is sor került a prezentáció során. Sok résztvevő volt jelen (főleg mezőgazdászok), és a modellek méltán nagy tetszést keltettek. 

    Köszönet a nagyszerű és a kétségtelen veszélyeket is bátran vállaló modellkészítőknek: Bechler Józsinak, Susányi Oszkárnak és Tuska Lajosnak, illetve a szervezőknek és segítőknek, mindenek előtt: Balogh Tamásnak, Bicskei Jánosnak, Hocza Pistának, Susányi Tímeának és Valentinyi Gyulának.

    Minden tagtársunkat szeretettel üdvözlök, és hasonló sikeres rendezvényeket kívánok az egész évre.

    Ákos György

    a hajózástörténeti tagozat vezetője